Második - Bonyodalmak

Jacob Black

     AMIKOR MEGLÁTTAM, hogy az a vérszívó, Bellával az oldalán lép ki az iskolából, olyan haragra gerjedtem, mint még soha. Hiába kértem Bellát, hogy kerülje az új diákokat!  Hogy magyarázhatnám meg neki, hogy Cullenék veszélyesek? Az életével játszik!

     Neki feszültem a motoromnak, amit még Bella társaságában szereltem annak idején. Körbe fontam a karom a mellkasomnál, vártam, hogy Bella felfigyeljen rám. Amikor ez megtörtént, mindketten megálltak, Bella pedig elsuttogta a nevem.

     A vérszívóra néztem, aki jelen pillanatban inkább hasonlított egy szoborra, mint emberre. Talán most döbbent volna rá, hogy közöm van Bellához? Hát persze, hiszen reggel, még arra se méltatta, hogy megnézze, ki ül mellettem, csak engem nézett a fekete vad szemeivel.

     Elindultam feléjük, gyilkos vággyal a szívemben, de le nem vettem volna a szemem a vámpírról. Féltem, neki elég egy pillanat és Bella halott.

     - Bella, megtennéd, hogy a motorhoz mész? – kérdeztem, lenem véve a szemem a vérszívóról.

     - Nem szükséges, mond gondolatban, azt is hallom, hidd el! – Épphogy meghallottam, a hangját. Először értetlenül próbáltam megfejteni, amit mond, majd mérgesen kapcsoltam. Ezek szerint eddig mindent hallott, ami a fejemben van? Bólintott, én pedig mérgesen a számba haraptam.

     - Miért? – kérdezte Bella. Talán jobb lesz, ha tényleg gondolatban mondom el a szándékaimat.

     „A szerződés áttárgyalásának esetében, legyetek ma a határvonalnál, pontosan éjfélkor! Mivel te agy túrkász vagy, farkas alakunkban jelenünk meg, te leszel a fordító! A barátnőmtől, pedig tartsátok magatok távol! Remélem érthető voltam, ha nem, akár el is takarodhattok!” – gondoltam felé mérgesen a mondatokat. Megint csak bólintást kaptam.

     - Nem fontos, menjük, Kicsim – sóhajtottam Bella felé nézve. Megnyugodva fogtam meg a derekánál, majd rántottam magamhoz egy csókra. Éhesen merültem volna el, de Bella lágyan eltolt magától. Ezt nem értettem, de nem is vettem fel. Próbáltam nem erre gondolni, nehogy a vámpírka meghallja.

     De, ahogy rá néztem, láttam, hogy másra koncentrál. Fel se tűnt neki.

     - Rendben, szia, Edward! – nézett rá Bella. Szóval Edward. Eléggé fos név, de hát, Ő tudja. A vérszívó intett Bellának, majd én és Bella kézen fogva siettünk a motorom felé.

     Mosolyogva vettem tudomásul, hogy kezeit körbe fonja a derekamon, a fejét pedig a hátamnak támasztja. Hihetetlenül szerelmes vagyok Bellába, ezért is bánom, hogy nem történt meg közöttünk a bevésődés.

     Ez, nálunk, farkasoknál, egy elég fontos dolog. A bevésődés egy személyről szól, egy olyan lányról – Leah esetében, fiúról – akiért, mi farkasok élünk. Aki a mindenünk, az egyetlen személy, akit ha egyszer már megláttunk, sosem vagyunk képesek elereszteni. A barátja, a testvére, a védelmezője, vagy akár a szerelme leszünk. Attól függ, neki, hogyan van ránk szüksége. Bármit megtennél érte, bármivé válnál, csakhogy örömet okoz neki. Semmi más nem számit csak Ő. A gravitáció közepe, lesz a szívünkben, az életünkben.

     Mindezt, én még nem élhettem át. Legnagyobb sajnálatomra. De mivel bele látok Sam fejébe – mindenki máséba is a falkából – így tudhatom, milyen a bevésődés. Vele ugyanis ez már megtörtént. Jareddel éppen a minap, egy Kim nevű lányba vésődött, aki az iskola és a padtársa is volt egyben.

     De ez a bevésődés, elég ritka dolog. Akkor történik meg, amikor, kevés a farkas gént hordozó indián a törzsünkben. A párosuláshoz, pedig egy lány kell, aki képes is rá, hogy teherbe essen. De ez csak az öregek feltételezése. Szerintem, semmi értelme.

     Mellesleg a falka jelenleg kilenc tagból áll. Sam, Embry, Quil, Jared, Paul, Garett, Seth, Leah és végül én zárom a sort. Egy hónapos alfaságom után, ma elhatároztam, hogy visszaadom a staféta botot a legidősebb tagnak, Sam Uleynek. Rádöbbentem, mióta alfa vagyok, teljesen eltávolodtam Bellától. Nekem viszont Ő a mindenem.

     - Meg is érkeztünk – mormogtam hátra Bellának, közben bekanyarodtam a Swan ház behajtójára, Bella piros kocsija mögé.

     - Köszönöm!- mosolygott rám boldogan, mikor hátranéztem, hogy megnézzem, jól van-e. Bella nem bírta a száguldást, és hát, elég gyorsan jöttem. – Akkor maradsz?

     - Most nem! Van, néhány elintézni valóm La Pushban – válaszoltam azonnal. Hála a Culleneknek, ma sok dolgom lesz. – De ígérem, egy óra múlva a bejárati ajtótok előtt fogok állni!

     - A szavadon foglak! – vigyorodott el imádni valóan. Hátrahajoltam és szájon csókoltam. Most nem ellenkezett. Kezeit a nyakam köré csavarta és még jobban húzott magához. Talán most érkezett el az idő, hogy belevigyem a nyelves dolgot. Meg is tettem.

     Halk nyögés hagyta el a száját, majd élvezettel szállt be a nyelv párbajba. Imádtam Bellát csókolni. Olyan természetes, olyan emberi. Miatta éreztem magam, még egy kicsit embernek. Farkasságom ellenére.

     - Sietek vissza, Kicsim! – vigyorogtam rá, majd még egy szájra puszi és engedtem, hogy leszálljon a motorlom. – Üdvözlöm Charliet és Renéet!

     - Rendben! – Úgy intett, ahogy nemrég, neki a vámpír srác. – Szia, Jake!

     Beindítottam a motort és már mentem is. Vissza La Pushba, hogy átadhassam az üzenetet a Falkának. Edward Cullen beleegyezett a feltételeinkbe, persze Ő azt nem tudja, hogy úgy volt elsőre, hogy én ember alakban leszek, csakhogy értsenek minket. De mivel bele lát mások gondolatába, erre semmi szükség.

     Haza érve, ledobtam a motorom, majd az erdő mélyébe futva átalakultam farkassá. Forróság ölelte körbe a testem, megremegtem és már négy lábon álló vöröses barna farkas voltam.  Garetten, Leahn és Paulon kívül, nem érzékeltem, hogy bárki farkas alakban lenne.

     Felmagasodtam, hogy mélyről felordítva, mindenki meghallja: Csapat gyűlést tartok.

     Csakhamar érzékelni kezdtem mindenkit.

     „Sam, beszélnem kell veled! Ha lehet, emberi alakban! Találkozzunk a nagy tölgynél. A többiek, menjenek addig a Tisztásra! Ott találkozunk!” – küldtem az Alfai – lehetőleg utolsó – parancsom.

     Még farkas alakban elfutottam a nagy tölgyhöz. Gyorsabb voltam, mint Sam, mindenkinél gyorsabb voltam.

     „Kivéve nálam!” – zavart meg Leah bosszankodó hangja. Morogva elküldtem a francba, majd emberré alakultam. Ugyanis megérkeztem.

     Rá két percre, Sam, emberi alakban jelent meg. Az arca kíváncsiságot tükrözött.

     - Sam, beszélnünk kell! – kezdtem bele. Nem volt zavaró, hogy mindketten meztelenek voltunk. Már hozzá szoktunk, mind a ketten. – Az Alfaságról van szó!

     - Értem, várom, az ezzel való problémádat!

     - Még nem érzem magam felkészülve erre, Sam! Talán az lesz a legjobb, ha egy ideig, még te vagy az Alfa – tértem azonnal a lényegre.

     - Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte élesen. – Ez nem olyan dolog, amit ha egyszer eldobsz, visszakaphatsz.

     - Nem készültem fel rá, hogy egy Falkát vezessek. Arra se készültem fel, ami velem történt. Ha lehetne, nem csak az Alfaságról mondanék le, de az egész farkas dologról! – Egy gyerek vagyok az Istenit! Mégis mit várnak el tőlem? Sam 20 éves, én 16. Van némi különbség. Én még nem nőttem fel ehhez, vagy akármi máshoz.

     - Rendben! Én Sam Uley, elfogadom, hogy a Falka új Alfája legyek.

     - Lenne egy hatalmas kérésem – kezdtem bele, immáron egyszerű falkatagként. – Szeretném, ha Bella tudhatna rólam, rólunk. Rossz érzés, hogy nem mondhatom el annak a személynek, hogy ki vagyok, aki az életemet jelenti.

     - A vének visszautasították a kérést.

     - Tudom, de…

     - Meglátom, mit tehetek, talán ÉN tudok rájuk hatni. – Jól halottam, hogy az „én” szót, kiemelte? Nem számít. Csak sikerüljön neki. – De Jake, te is nagyon jól tudod, hogy jobb, ha nem tud semmiről, veszélyben lenne. Emily és Kim is veszélyben vannak, de Ők bevésődések, és a falu lakói, könnyebben meg tudjuk védeni Őket. Bella védtelen. Ne haragudj, de ezennel meg kell, hogy tiltsam, hogy bármit elmondj neki, addig, amíg nem beszélek a vénekkel!

     Ez Alfa parancs volt, erős és könyörtelen. Teljesen lehúzott.

     - Eddig sem tettem! – morogtam rá.

     - Tudom! – nézett rám bocsánat kérően. – Menjünk el a Tisztásra, és közöljük a Falkával, ami itt történt és, amit megbeszéltél a Cullen fiúval.

     Bólintottam. Sammel egyszerre ugrottunk és földet érésnél, már négy lábon voltunk. Gyorsabb voltam, mégsem haladtam meg, egymás mellett futottunk a tisztás felé. Ahol már vártak.

     „Mit műveltél Jacob?” – az öcsém Garett hangja, teljesen a szívemig hatolt. Tisztában voltam vele, hogy Ő a második a rangsorban, legalábbis, vérileg, de nem éreztem, hogy Ő felkészült-e arra, hogy Alfa legyen. Sam idősebb volt, érettebb. Nem akaszthattam a 15 éves öcsémre, ekkora súlyt.

     „Azt, ami helyes volt! Bocsáss meg!” – válaszoltam gondolatban. Garett dühe nagyobb volt, mint hittem. Magában már visszafelé számolt, nehogy kitörjön. „Pont ezért nem lettél Alfa, tanuld meg visszafogni a dühöd, öcsém!”

     „Gyenge!” – lökte felém a gondolatot Paul, magában viháncolva. Épp ekkor értünk a tisztásra.

     „Elég legyen!” – Az Alfa első parancsa. Érezte, hogy Paul felhergelt. „Igen, Alfa lettem, Jacob így határozott. De nem kértem hozzá kommentet. Beszéljünk a Cullenekről!”

     Megmutattam gondolatban mindent, ami fontos lehet. Az éjfélre megbeszélt találkát. Edward Cullent, aki közöttünk, meg kapta az agy túrkász, vérszívói nevet.

     „A szerződés, onnantól él, hogy Én és a Cullenek vezetője kezet fogunk!” – mondta Sam.

     „Vagyis ember alakban akarsz eléjük sétálni?” – kérdeztem.

     „Ez örültség” – kezdte Seth, de Sam leintette.

     „Jacob, Paul és Jared végig mögöttem lesznek, farkas alakban! Ha valami nem stimmel, támadtok. De szerintem, nem lesz gond!” – határozott Sam.

      Egységesen bólintottunk rá.

      Felnéztem az égre. Mérgesen felmordultam. Elég későre járt. Pedig Bellának, azt ígértem, egy órán belül elintézek mindent. Szerintem a Falka, még egy ideig feltart, így még el sem tudok indulni.

     „Jacob, Garett!” – Egyszerre néztünk fel, öcsémmel, Samre. „Ma ti lesztek őrjáraton! Paulnak és Jarednek velem kell tartaniuk. A többiek pedig haza mennek! Fél 12kor találkozunk itt találkozunk! Nyomás!”

     Ez hihetetlen, így ma már át sem tudok menni Bellához. Haragudni fog rám. Azt gondolta, ha nem leszek Alfa, több időnk lesz egymásra, de ez nem jött össze. Csak több dolog szakadt a nyakamba.

     „Meg is érdemled!” – morogta felém Garett. Rá néztem, a sötétvörös színű farkasra mellettem, aki az öcsém volt, majd rá mordultam.

     „Fejezd be!”

     „Igenis bátyus!” – sóhajtotta a gondolatot.

     Abba maradt a beszélgetés. Elmentünk járőrözni, ami két órát vett el az életemből. Már sötét volt, amikor Leah, Embry és Quil átvette az őrséget.

     Farkas alakban indultam el, Belláék háza felé. Garett hazament Billyhez, hogy bekapjon valami kaját, mielőtt fél 12 lesz. Nekem ki kellett találnom valami nyomos, okot arra, miért késtem négy órát. A meccsnek is vége. Talán nincs is értelme mennem, fél órám lehet csak vele. De menni akartam. Látni akartam Őt.

     A fék árnyékában álltam meg, majd emberré alakultam. A lábszáramhoz csatolt fekete nadrágot, azonnal magamra húztam és már futottam is Bella ablaka alá.

     Megfogtam egy követ és az ablakra célozva eldobtam. Ezt megismételtem még kétszer, aztán Bella szobájában fény villant. Álmos arccal nézett ki az ablakon és, mikor meglátott, dühösen elhúzta a száját. Kinyitotta az ablakot és mielőtt bármit mondott, elrugaszkodtam, a földtől és a fa segítségével felmásztam egyenesen az ablakig. Bella mellett értem földet.

     Tekintete először csodálkozva mért végig, majd megakadt meztelen kidolgozott felsőtestemen, aztán haragosan a szemembe nézett.

     - Egy óráról volt szó! – Fonta körbe a karját a melle alatt. – Nem pedig arról, hogy beállítasz az éjszaka közepén, félmeztelenül, amikor kint, jéghideg van. Te teljesen megörültél, agyadra ment Sam Uley társasága.

     - Sajnálom, ami történt, de ezért nem Sam a hibás. Ő csak segíteni akar. – Álltam azonnal az új Alfa védelmére. „Ha valakit hibáztatni akarsz, ott vannak Cullenék!” – gondoltam bosszúsan.

     - Szóval már véded is Őt! – morogta Bella. – Egy évvel ezelőtt, még megvetetted Őt az akkori „banda tagokkal” együtt, Jaredet és Pault. Mi változott az óta? Felszedtél pár izomréteget? Megnőttél? Levágattad a hajad? Férfiasodtál? Mi történt, hogy úgy érzed, közéjük tartozol? Kérlek szépen, világosíts fel, hogy megérhessem!

     - Változtam, Ők is változtak, de az irántad érzet szerelmem nem! – vallottam be, azzal az egyszerű megvilágítással, amivel nem mondok el, semmi olyat, amit nem lehet. – Sajnálom Bella, ha bármit tudnék tenni, amivel megbocsátasz, szólj, mert én mindent elkövetek.

     - Válassz, én, vagy Ők? – Bella szemébe könnyek gyűltek az idegességtől.

     - Ez nem olyan dolog, amit csak úgy el lehetne hagyni, Bella! Megtenném, téged választanálak, de nincs rá mód.

     - Mi történik veled, Jacob? – kérdezte elcsukló hangon.

     - Olyan dolog, amit nem mondhatok még el. De meg kell bennem bíznod! Muszáj lesz. – Megfogtam a derekánál fogva és a mellkasomra húztam.

     - Bízom benned, de nekem ez nekem már sok!

     - Tudom, de nemsokára minden rendben lesz – ígértem mélyen a csokoládé szemekbe nézve. – Most mennem kell!

     Felsóhajtott, de azért bólintott.

     - Reggel nem tudok jönni, de holnap átugrom, ez már biztos – ígértem újra. Biztos voltam benne, hogy tudom teljesíteni. Reggel őrjáraton leszek, de a délutánom, egészen estéjig, szabad.

     - Siess haza, és ha lehet, ne fázz meg! – kérte Bella.

     - Én? Soha – vigyorogtam rá élénkebben. – Szeretlek! Szia!

     - Szia, Jake! – sóhajtotta, majd megdermedve figyelte, hogyan ugrok ki az ablakából. Mesterien értem földet. – Jacob! Megörültél?

    - Még nem! – nevettem fel, majd futásnak eredtem. Hamarosan elnyelt a sötét erdő. Visszakapcsoltam a nadrágot, majd következett az átváltozás. Forróság, remegés. A megszokott sorrendben.

     Pontosan értem a tisztáshoz, a Falkával szinte egyszerre értünk oda. Garett és Seth késett, Ők ketten voltak a két fiatal. Bár szerintem, bizonyos korlátokon belül, Garett intelligensebb volt, de a makacssága és a dühe, folyton veszélybe sodorta.

     „Indulás, a Cullen család már a határnál vár minket! Essünk túl rajta, minél előbb!” – Adta ki a parancsot Sam. Mindenki egyszerre indult meg, és, ahogy már Sam említette, a Cullen család tényleg előbb kiért, mint mi. A család hét tagból állt, legalábbis hét vámpír volt jelen.

     Egy hatalmas vámpír állt leghátul, arra várva, mikor kell támadni. Közvetlenül előtte egy szőke vámpír volt, kifejezéstelen arccal nézte a Falkát. Mintha tanulmányozna. Mellette egy manó kinézetű lány állt, furcsa szemekkel szemlélve minket. Előtte állt Edward Cullen, és egy szőke csajszi, aki undorodva nézett, egyenesen a szemembe. A lány mellett egy barátságos arcú, vörös hajú nő állt. Legelöl egy szőke hajó vámpír állt. Ő volt Dr. Carlise Cullen, a Forksi korházban, már láttam egyszer-kétszer. Tuti Ő volt a családfő.

     Megfagyott a levegő egy pillanatra.

     „Sam, ez lehetséges?” – kérdeztem gondolatban, már elég haloványan. Tekintetem a testvéremre tévedt, aki elkábult pofával nézte az egyik Cullen lányt.

     Válasz nem érkezett. Mindenki megfagyott. Még a Cullen család is.

     „Olyan… mint a gravitáció. Már nem a föld vonzása tart ezen a földön. Hanem Ő.” – akadozva hallottam meg Garett gondolatát, miközben egyre közelebb araszol a rövid fekete hajú lányhoz, aki úgy néz ki, mint egy kis manó. Karcsú és gyönge kinézetet kelt másokban.

     „Bevésődés egy vámpírba?” – kérdezte Leah undorodva.

     „Lehetetlen, elképzelhetetlen!” – Sam.

     „Ez új fordulatokat vesz!” – viháncolta Seth.

     „Ez gáz!” – Paul.

     A lányra néztem, aki az öcsémet bámulta, mintha Garett a legérdekesebb ruha lenne az egész világon. A tekintete gyengéd és zavart volt. Az első látásra szerelem megtörtént. Csakhogy ezzel nem számoltunk!

     - Bevésődés történt – nyögte Edward, miután megtalálta a hangját. – Garett Black, bevésődött Alicebe, ez pedig sok új helyzetet szült. Változásokat. Amikre még Ők sem tudják a választ.

     - Lehetetlen – ordította a szőke hajú srác, most már ádáz tűzzel a szemében. – Alice az enyém, senki nem veheti el tőlem! Még te sem, bolha zsák!

     Garett hangosan felugatott.

     Bevetette magát az erdőbe, majd emberként visszatért. A teste idegességében úgy remegett, mint a nyárfalevél.

     „Jacob! Változz emberré és vidd el őt innen! – Sam

     „Értettem!” – mormogtam.

    Nem érdekelve a Cullen család jelenléte, emberré változtam, majd gyorsan magamra vettem a nadrágomat. Az öcsémhez rohantam, aki egy fejjel volt csupán alacsonyabb nálam. A szemei feketék voltak a sötétében, de még így is láttam, hogy vad düh ég bennük.

     - Ő az enyém! Az én lenyomatom! – összeszorított fogakkal mondta. – Velem kell lennie… Meg kell védenem!

     - Nincs veszélyben Garett! – biztosítottam. – Gyere velem!

     - Nem megyek sehova! – morogta, de Sam ugatására, már mozdult is. Makacsul bevágtatott az erdőben, én pedig kénytelen voltam utána rohanni. Aztán észrevettem, hogy elsiklik mellettem valaki és lelásítottam. Vámpírbűz csípte az orom, azonnal tudtam, hogy Alice Cullen surrant el mellettem.

     A bevésődésről szóló feltételezéseink tévesek voltam. Itt az élő példa rá. Garett és Alice egymásnak lettek teremtve és ennek semmi köze, a kevés farkashoz, vagy a terhességhez. Hiszen a vámpírok képtelenek teherbe esni. Legalábbis szerintem. Még nem láttam kis mászkáló zombikat, így nem tudhatom.

    Megálltam. Tíz méterre tőlem, Garett és Alice egymást nézve álltak. Körülbelül egy-két méter volt a közöttük lévő távolság.

     Meghitt pillanatukon én csak fintorogni tudtam. Egy farkas és egy vámpír? Ez amúgy tényleg gusztustalan. De ha az öcsém belévésődött, nem tehetek semmit. Elfogadom, hogy egy vérszívó a szerelme. Bár nem hiszem, hogy ennek lesz folytatása. Garett szenvedni fog. És még csak nem is sejti. Vagy lehet, hogy legbelül érzi.

    - Sosem láttalak – Alice hangja olyan halk volt, hogy alig hallottam meg. – Mégis te vagy az!

     - Ezt meg, hogy érted? – kérdezte az öcsém és haloványan elmosolyodott.

     - A jövőbe látok, mindenkit látok, aki az életembe lép. Téged viszont nem – sóhajtotta.

     - Sajnálom, ha gondot okoztam! – Garett próbált nyugodt maradni, de Ő is észrevette, hogy ez a beszélgetés kezd át menni valami rosszba.

     - Én sajnálom, amiért egy vámpírba szerettél bele!

     - Ez nem csak szerelem, 20%-ban az, de a többi 80%-ban valami sokkal több – nyögte halkan az öcsém.

     Eleget hallottam! Kezdtem hátrálni és visszamentem a többiekhez. A feje tetején állt minden. Már Sam is emberi alakban volt, így kommunikált a vezetővel, Carliseval. Edward és a nagydarab fickó, pedig próbálta visszatartani a szőke srácot, aki idegesen fürkészte az erdőt.

     Ez nem lesz így jó! A bevésődés nem jött jókor.

Végül úgy döntöttem, mégis két fejezetbe bontom Jacob és Edward szemszögét. Ugyanis, Edward szemszöge, már most elég hosszúra sikerült! xD Körülbelül 10 oldalt szánok rá. Bella szemszög, csak a 4. fejezetben lesz így várható.

Sajnálom.

Így csupán Jacob szemszöget olvashattatok, pedig tisztában vagyok vele, hogy Edwardét jobban szeretitek.

Ne izguljatok! Csütörtökön jön a harmadik fejezet, ami elég hosszú lesz, és végig Edward szemszögét élvezhetitek! :P

A bejegyzést írta, Blair Light.