Folytatás!

Sziasztok!

A Vámpír szívek folytatódik, csak nem én íróm tovább, nekem kevés időm van a blogolásra. De derkacs, egy blogger ismerősöm szívesen folytatja helyettem. Új címmel, természetesen.

Itt olvashatjátok: http://countdown-derkacs.blogspot.hu/

Eredmény híredetés! :D

 Itt a nyert blog:

http://azeneszerelmesei.blogspot.hu/

Öröm hír! Lehetséges, hogy a Lunar Eclipse is megírásra kerül! Amint több időm lesz! :D Nyáron! :D

Nyári választék :D

Válasszátok melyik történetet olvasnátok szívesebben az iskola befejezése utána! :) Közvélemény-kutatás indul! Eredmény hirdetés, még ma, vagy holnap! :D

1.                     Borzongás

Jacob/Alice/Jasper szerelmi háromszög.

Jacob a lehető legrosszabb személybe vésődik be.

Miután a Cullen család visszatér Forksba, hogy megvédje Bellát, Jacob összetűzésbe kerül velük. Közben pedig megtörténik vele egy ősi varázslat, ami ellen még küzdeni sem tud.

Szerelembe esik egy vámpírba, ezzel viszályt szítva a testvérei és a Cullen család egyik tagja közt.

Alice párja, Jasper, mindent elkövet, hogy végérvényesen kiirtsa, a La Pushi farkasokat. Újszülötteket gyárt.

A leszámolásnak egyetlen győztese lehet, Jacob pedig mindent elkövet, hogy megvédje régi, és új családját.

Részlet:

„ – Ha ma meg kell halnom, nem fog érdekelni, mert tudom, Te engem választottál – sóhajtotta Jacob szorosan magához ölelve engem. Az ismerős borzongás, vágykeltően száguldott végig a gerincem mentén.

- Szeretlek – vallottam érzéseimet, most először, és csak reménykedhettem benne, hogy nem utoljára.

Hideg márvány ajkam puhán simított végig, Jacob forró bőrén. Apró csókot hintettem az arcára, majd lehunytam a szemeim. A következő pillanatban, Jake forrón csókolt meg, érzékien mozgatva ajkait az enyémen. Elveztem perzselő karjai között. Olyan melegség áradt szét a testemben, amitől egy pillanatra azt hittem, rég nem dobogó szívem, újra él. De sajnos a pillanatnak vége lett, akárcsak a csóknak.

Edward lépett be a helyiségbe, arcán hideg rémülettel. Jacob és én egyszerre pattantunk fel, várva a legrosszabb bejelentést, amit sajnos, én már előre tudtam.

- Jasper itt van – nyögtem, miután megtaláltam a hangom.”

2.                     Lunar Eclipse

Emmett/Bella páros.

Emmett McCarty egy átlagos tizennyolc éves srác, aki imád a lányokkal flörtölni. Úgy gondolja nincs romantikus oldala, így még egyszer sem volt szerelmes. A barátnője az iskola legszebb bombázója, Selena Ryan viszont igenis szerelmes a mackó alkatú főhősünkbe.

És ekkor megjelenik az életében Ő, aki szebb bárkinél a világon, Ő, aki képes kicsalogatni belőle az érzéki oldalát, Ő, aki mégis hatalmas titkok bortokában van és Ő, aki miatt Emmett élete teljesen megváltozik.

Isabella Cullen vámpír, aki habár állati véren él, elég nagy veszélyt jelent Emmettre nézve.

Első szerelem, első igazán gondolt érzések és szavak. Mindemellett rengetek bonyodalom – akár egy Szappanoperában –, veszély és harc vár a két szerelmesre, ami nem könnyíti meg a helyzetüket.

Részlet:

„Mosolyogva simítottam végig Bells porcelán arcán. Sosem éreztem magam még ennyire egésznek, mint most, ebben a percben. Nem akartam, hogy valaha is vége legyen.

- Tegnap este… - kezdte volna el, de én megalítottam, egy apró csókot nyomtam a szájára.

- Egész életem legvarázslatosabb éjszakája volt a tegnapi – mosolyom egyre csak szélesedett. Bells szemei csillogni kezdtek, ettől a szívem szabályosan döngetni kezdte a mellkasom.

- Szeretlek – sóhajtotta csilingelő hangján.

- Mindennél jobban szeretlek – viszonoztam a szerelmi vallomást, a szívem pedig percről-percre egyre csak dagadt a szerelemtől. – Köszönöm, hogy vagy nekem.”

3.                     A zene szerelmesei

Edward/Bella/Adam Lambert szerelmi háromszög.

Isabella Swan a világ egyik leghíresebb énekes nője, akit Adam Lambert karolt fel.

Bella még csak 18 éves, de lassan egy éve nem foglalkozott iskolai teendőivel. Édesanyja a sarkára áll és beíratja egy éjszakai tanfolyamra, hogy, a zenélés mellett iskolai végzetsége is legyen. Ennek sem Bella, sem álmai pasija – Adam – nem örül.

Nappal zenélget, éjszaka iskolába jár, ez pedig nem igen tetszik neki.

Addig a percig, amíg meg nem ismerő Őt. A titkokkal teli és igen zűrös Edward Cullent, aki megnyerő külsővel rendelkezik.

A nagy titok, ami Edward szívét nyomja az, hogy Ő vámpír. Ez nem csak mese, vagy legenda, vámpírok tényleg léteznek.

Részlet:

„Érzékien csókoltam végig Edward meztelen felsőtestét, nem álltam meg addig, míg ajkam az Övére nem talált. Jéghideg márvány ajkai késséggel nyíltak el, majd nyelveink érzéki vad táncba kezdtek.

Megszólalt bennem a vészcsengő. Adam hamarosan haza ér, nem lenne jó, ha így találna minket, meztelenül, egy ágyban, miközben csókolózunk.

Edward teste megfeszült, majd lágyan eltolt magától. Aranybarna szemei kíváncsian fürkésztek. Pont úgy, mint tegnap éjjel, mielőtt szeretkeztünk volna. Beharaptam a számat, erre a szép emlékre gondolva.

- Min gondolkozol? – kérdezte bársonyos hangján.

- A tegnap estén – válaszoltam vigyorogva. Edward szemei boldogan felragyogtak, majd féloldalasan rám mosolyogott, ezt annyira imádtam. – Mennyi az idő?

- Majdnem fél 9 – válaszolta szinte azonnal, mintha magában számolta volna az időt. Rettegve pattantam fel róla, ezzel Őt is megijesztve.

- Adam fél 9re érkezik haza! – Szemei csalódottan mértek végig.”

4.                     Szövetség

Leah/Saját szereplő [Chris White] páros.

Leah elkeseredett nőnek hiszi magát, amiért 3 év elteltével még mindig fülig szerelmes Sambe, aki első gyermeke érkezését várja.

Jacob bétájaként meg tanult némi tiszteletet gyakorolni a Cullen család felé, de a belül gyökerezett ellenszenv megmaradt.

Egy napon, Belláék családját meglátogatja egy hibrid vámpír, Chris White, aki fajának eddig harmadik megemlíthető alakja. Halott Nessiről és arról, hogy Bella túlélte a szülést.

Chris és Leah kapcsolata elég bonyolult, nem volt szerelem első látásra, nem volt bevésődés. Legalábbis ezt hitték először…

Chrisnek van már családja, ember vért szívó vámpírokból álló családja.

Részlet:

Vadul csókoltam vissza, szenvedélyesen…

Olyan rég érinthettem Őt, erre pedig szükségem volt.

Chris eltolt magától egy pillanatra, hogy egymás szemébe nézhessünk. Kék íriszei úgy csillogtak, mint még soha ezelőtt.

- Szeretlek – sóhajtotta, mielőtt még viszonozhattam volna az édes vallomást, ajka ismét az enyémre tapadt, de most lágyan, érzékien… szerelmesen.

Élvezettel simultam izmost testéhez, miközben ujjaim lágyan végig simítottak forró arc bőrén.

Habár a testünk egy hőmérsékletű volt, néha éreztem, hogy forró, egyre forróbb.

Új blog♥

 Új blog, saját történet.♥ Szépen kérlek titeket, nézettek be, véleményeztek, és olvasattok. Ha nem tetszik, írjátok azt, nem haragszom meg érte. :)

Történet:

 

Ines Lilla egy átlagos lány. Szeret bulizni, inni és pasizni, de egyszer, nem a megfelelő sráccal hozza össze Őt a sors.

Adam White tökéletes. Nem csak megnyerő külseje miatt. Sok pénze van, egy igazi híresség, aki trófeaként tekint a nőkre.

A kapcsolatuk kalandnak indul, de csakhamar a dolog átmegy valami másba.

Ines úgy érzi rátalált az igaz szerelemre, Adam pedig küzd a saját démonaival.

Piszkos titkokra derül fény, a mesebeli álom, rémálommá válik.

Ines az öngyilkosság szélén áll, és talán már nincs remény.

Hát vége a boldogságnak? Elmúlhat, akár az alkohol mámora?

 

Link:  

 

http://alombolvalosag-blairlight.blogspot.com/ - Álomból valóság, Búcsúzás a világtól címen.

Nézettek be ide és ide *-*

Cassie nem rég nyitott egy blogot, szerintem fantasztikus a történet, egyedi és szív facsaró.

http://elkarhozva.blogspot.com/

Elkárhozva

Az ember csakugyan egyedül marad, ha elmegy az utolsó is, aki emlékezni tudott.

Agatha Christie

Isabella Swan egy tizennyolc éves lány, annyi fájdalommal ami márhogynem elviselhetetlen. Egy autó tett tönkre mindent. Bella, a szerelme Ethan és a szülei együtt hagyták el aznap a házat. De csak Bella jött vissza. Egy fél óra, amíg a lány nem ült a kocsiban, mert vásárolt. Egy baleset... Túlélő nélkül. Egy nap lógás... Egy pohár alkohol... Egy szál cigi... Egy vágás... És már nem is csak egy. Bella a régi barátai szeme láttára esik darabokra. Az eddig mindenkivel érzelemmentesen viselkedő Cullenek, a vegetáriánus vámpírcsalád is szemmel követi Bella összeomlását... Talán csak ők képesek megtartani a megtarthatatlnat. Talán csak ők akadályozhatják meg a megakadályozhatatlant... Mert a támaszt néha az nyújtja akire nem számítottál. A látszatra dobogó szív talán nem is dobog igazán. Egy szerelem, amit a függőség gyilkol meg mielőtt az elkezdődhetne.

És nézettek be ide is, ez is Cassie egyik remek műve:

 http://memoriesandlies-cassy.blogspot.com/

Negyedik - Nyitott könyv |részlet|

 

Bella Swan

     - Arra gondoltam, hogy este hét felé, bemászok az ablakodon keresztül és megcsináljuk az a nyamvadt házi dolgozatot, holnapra – susogta közvetlenül a fülemhez hajolva. Egy pillanatra mindketten megdermedtünk. Azt vettem észre, hogy ismét nem vesz levegőt a közelemben. Kérdőn néztem rá, de Ő csukott szemmel, eltorzult arccal, elhajolt tőlem.

     „Talán ilyen büdös volnék?” – kérdeztem magamtól, immáron sokadszorra.

     - Rendben – válaszoltam halkan. Edward szeme kipattant, szemei éjfeketén csillogtak. Érthetetlen… Egyszer aranysárga, majd karamell barna, most meg… olyan fekete, mint az éjszaka.

     Bólintott, majd megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. Nehézkesen ment neki.

     Volt valami ellenséges a viselkedésében. Ezt utoljára tegnap éreztem, amikor először kezdtünk el beszélgetni. Edward egyszerre vonzott és taszított. Jelenleg nem tudtam eldönteni. Vonzani most is vonzott, de volt a testem mélyén, valami védelmező mechanizmus.

     - Bella! – Jacob hívogató hangjára, sikerült elnéznem Edwardról. Könyörögve nézett rám, barna szemei megteltek szomorúsággal. Mégis mit művelek?

     - Megyek, Jake – sóhajtottam. – Szia, Edward! – Köszöntem el az angyalomtól, rá se nézve. Új izgalom járta át a testem. Ma Jacobbal leszek, és nemsokára Edwarddal.

     - Szia, Bella – mormogta az orra alatt Edward. Felhangzott drága kocsijának, szépen csengő durmolása, majd elhajtott.

     Mikor Jacobhoz értem, Ő szorosan magához vont, majd mélyen belélegezte az illatomat. Maga elé fordított. Már éppen mondani akartam, mennyire sajnálom, hogy megbántottam, amikor ajka az enyémre tapadt, lágyan, finoman.

     Ajkaim elnyíltak, ezzel befogadva Jacob nyelvét. Másodszorra élvezhettem nyelvének, lágy simogatását.

     Jacob kezei a derekamra siklottak, én pedig a nyaka köré csavartam, mindkét kezem. Élvezettel simultam – jelenleg pólóval fedett – forró testéhez. A teste ellazult. Végre megnyugodott. Tudván, csak az Övé vagyok. Jelenleg így is éreztem. Hogy Jacobé vagyok, most és mindörökre.

Boldog születésnapot Rob!

Nagyon Boldog Születésnapot a kedvenc színészemnek, Robert Pattinsonnak! *-*

Harmadik - Érzések

Edward Cullen

     A TALÁLKOZÁST dermedt csönd követte. A levegő megfagyott egy hosszú pillanatra.

     Kővé vált arccal néztem az ifjú farkasra. Garett gondolatai teljesen magukba szippantottak. Az Ő szemén keresztül láttam mindent. Vagyis csak egy személyt. Alicet. Farkas szemmel és érzésekkel, a gondolataimban, elhátráltam egy lépést.

     A bevésődésről még soha nem hallottam, egész létezésemben, ezt a szót, még csak nem is ismertem. Bizonyos korlátokon belül igen. Nyelvtanilag a szó jelentése: Első látásra szerelem. De ez az embereknél van így. A farkasoknál, ez egy igen bensőséges dolog. Nem is lehet szavakban leírni, amit most Garett Black érez.

     Egy biztos. Alice lett az élet célja. Bármi lenne Ő érte, bármit megtenne, csakhogy boldognak lássa. Ez nem csupán szerelem. Ez valami több. Egy olyan dolog, amit én nem érthetek. Legalábbis még nem.

     „Ezt miért nem láttam előre? Hirtelen estem szerelembe, egy olyan emberbe, akit még csak farkasként láthatok!” – Alice kétségbeesett gondolata, beleférkőzött az elmémbe, evvel megszakítva, a Garett fejében lévő gondolatolvasást.

     „Sam, ez lehetséges?” – kérdezte gondolatban Jacob, Ő Garett bátyja volt.

     Nem érkezett válasz senkitől. Mindenki megfagyott, még gondolatban is. A helyezet eléggé furcsa volt.

     „Olyan… mint a gravitáció. Már nem a föld vonzása tart ezen a földön. Hanem Ő.” – gondolta Garett, szemei gyengéden járták végig Alicet. Ez fordítva is így volt. Nem tudtak betelni egymás látványával.

     „Olyan szép, barna szemei vannak!” – gondolta Alice, mélyen elmerengve a gondolataiba.

     „Mi történt Edward? Az, amire gondolok?” – kérdezte Carlise tőlem. Csodálkozva néztem rá. Hát persze. Carlise már hallott a bevésődésről, ez nem is meglepő. Némán bólintottam.

     Mindenki Alicet és Garettet nézte.

     „Bevésődés egy vámpírba?” – kérdezte Leah undorodva. Az egyetlen lány a csapatban.

     „Lehetetlen, elképzelhetetlen!” – gondolta Sam, az Alfa.

     „Ez új fordulatokat vesz!” – viháncolta Seth, Leah öccse, a legfiatalabb farkas.

     „Ez gáz!” – nyögte Paul, Sam jobb keze.

     Alice azon elmélkedett, vajon milyen lehet a fiú. Elképzelte, több féle képen, végül hagyta. Neki ez nem számított, csakhogy szerethesse. Ez engem rémisztett meg.

     - Bevésődés történt – közöltem a családommal, magával Alicel. – Garett Black, bevésődött Alicebe, ez pedig sok új helyzetet szült. Változásokat. Amikre még Ők sem tudják a választ.

     - Lehetetlen – ordította Jasper, támadásra készülve nézett a farkasra. – Alice az enyém, senki nem veheti el tőlem! Még te sem, bolha zsák!

     Garett ádázul felüvöltött, ez esetben ugatott.

     Berohantam az erdő sűrűjébe, majd emberi alakjában tért vissza, tekintetével gyilkolni tudott volna. Alice gondolatai egyből visszatértek a kinézetére. A srácnak, helyes arca, felfelé álló fekete haja és jól kidolgozott teste volt. Nem tűnt fiatalnak. Pedig az volt.

     Alicenek kedvére volt a fiú megjelenése. Még arra sem gondolt, mi érezhet Jasper, az előző kijelentésére sem figyelt oda, elment a füle mellett. Csakhogy Jasper érzi azt, amit Alice, egyszóval Jasper belülről haldoklik.

     „Jacob! Változz emberré és vidd el őt innen! – Sam parancsára felfigyeltem.

     „Értettem!” – mormogta Jacob vissza.

     Jacobot nem érdekelte kik veszik körül, átváltozott előttünk, ezzel megvillantva a testét. Gyorsan magára vette a nadrágot, majd az öccse elé sietett. Jacob nem volt sokkal magasabb, épphogy meglátszott, hogy megtermettebb, mint Garett. Jacob féltette az öccsét.

     - Ő az enyém! Az én lenyomatom! – összeszorított fogakkal mondta. – Velem kell lennie… Meg kell védenem!

     - Nincs veszélyben Garett! – biztosította Jacob azonnal. – Gyere velem!

     - Nem megyek sehova! – morogta Garett, és már eltervezte, hogyan férkőzik Alice közelébe, amikor felhangzott Sam morgása. Garett érezte a testében az Alfa parancsot, így hát nem tehetett mást, makacsul a fák közé vetette magát. Izzót benne a düh és a kétségbeesés.

     Jacob követte. Meg sem lepődtem, amikor Alice elsuhant mindenki mellett, hogy utánuk mehessen. Senki nem állította meg, még a farkasok sem, pedig átlépte a határt.

     Viszont én és Emmett azonnal cselekedtünk, ahogy Jasper mozdult. Erősen egymásnak ütköztünk, de ez nem tántorított el a célomtól. Jasper képes lenne megölni a farkast, ha engednénk, hogy utánuk menjen.

     „Engedjetek el Edward!” – üvöltötte gondolatban Jasper. Erősen vergődött a szorításunkban.

     Próbáltam nem Alice és Garett beszélgetésére koncentrálni, de nem ment. Akaratomon kívül hallottam mindent. A hangjuk gyengéd volt, kihallatszott mindkettejükéből a tehetetlenség, a szerelem. Az a szerelem, ami sosem teljesedhet ki.

     Jacob visszatért, kicsit kába volt a sokk hatása miatt, a gondolatai megegyeztek az én álláspontommal. Ez nem lesz így jó!

     Miután Jasper lecsillapodott egy picit, elengedtem, Emmettel egyszerre.

     - Emmett, Rosalie – kezdte Carlise, én már előre tudtam mit szeretne. – Vigyétek messze innen Jaspert, a hegyekbe, a vadászat segít az idegein.

     - Nem hagyom itt Alicet, vele kettesben – nyögte Jasper elkeseredetten. Két perc se telt el, már jelen se volt, Emmett és Rosalie azonnal utána indultak. Tudtam nem lesz baj.

     Közben Sam és még pár farkas elvonultak. Bár tudtam, hogy Leah, Seth és Embry el lettek küldve járőrözni, így csak páran fognak visszatérni emberi alakban. Paul, Jared, Quil, Sammal az élükön, visszatértek, immáron emberi alakban, hogy jobban kommunikálhassunk.

     - Ez kissé kellemetlen volt! – kezdte Sam bocsánatkérően. – Nem tudtuk, hogy mi bevésődhetünk a ti fajotok iránt.

     - Inkább furcsa, mint kellemetlen – szólt közbe Jacob, én pedig bólintottam.

     - Ez most mit jelent, valójában? – kérdezte Carlise nyugodt hangon, Esme közben mellém lépett. – Alice már nem tartozik hozzánk?

     Hangos morgás hagyta el a számat. Minden szem rám szegeződött egy pillanatra, majd mintha mi sem történt volna, tanácstalanul összenéztek.

     - Elméletileg Alice már Garetthoz tartozik, így hozzánk is – mormogta Sam. – Mint már mondtam, ilyenre még nem volt példa, nem tudhatjuk.

     - Garett, élhet a bevésődése nélkül? – kérdezte Esme, azon aggodva, milyen sorsa lesz majd Garettnek, ha Alice mellettünk marad. Mert Ő ebben reménykedett.

     - Egy órát, alig fog kibírni nélküle! – mondta Sam nyugtalanul. – Mély depresszióba esik, miután eltelik egy hét. A második hétben már az öngyilkosságot fogja fontolgatni.

     Sam ezt saját tapasztalatból mondta. Ő a második hetet követően kapta vissza a bevésődését, Emily Yangot. A Falkán belül is van egy szép szerelmi háromszög, hála a bevésődésnek. Leah gondolatban, vagy ezerszer megmutatta. Talán a Falka társai megszokták, én nem.

     - És Alice? – kérdezte Carlise azonnal, még mindig nyugalmat erősítve a hangjába.

     - Alice most már kötődik Garetthez – sóhajtottam, ezzel jelezve, hogy kiolvastam Sam gondolataiból, aki mérgesen rám nézett. – Vagyis meglehet, hogy Alice ugyanazt élné át, mint Garett.

     „Mássz ki a fejemből!” – küldte felém a gondolatot mérgesen.

     Teljesítettem a ’kérést’, inkább próbáltam a két galambocskára koncentrálni. Alice nagyon zaklatott volt, úgy gondolta ott kellene hagynia a farkasát, csakhogy nem ment. Képtelen volt rá.

     - Az lenne a legjobb, ha elszakadnánk egymástól! – nyögte Alice, a számára legfájóbb gondolatot.

     - Kinek? – kérdezte Garett élesen. – A vámpírodnak?

     - Neked!

     - Szeretlek, jobban, mint az életemet, belepusztulnék, ha nem láthatnálak többet! – Kezdtem kellemetlenül érezni magam, amiért kihallgatom a beszélgetést.

     - Ezt csak a bevésődés mondatja veled! – makacskodott Alice.

     - Nem, ezt a szívem súgja! Talán furcsa, hogy ezt tőlem hallod, de te vagy a mindenem! Bármit elkövetnék, csakhogy boldog légy! – Őszinte volt. Ezt Alice is érezte.

     „Jasper nem ezt érdemli, nem lehetek önző, még akkor sem, ha Garett létezésemben először, képes volt azt éreztetni velem, hogy ember vagyok.” – kétségbeesett gondolat volt. Szinte éreztem kedvenc húgom fájdalmát.

     - Akkor vagyok boldog, ha nem vagy a közelemben – hazudta Alice, tökéletesen tetettet nyugalommal a hangjában.

     „Kérlek, bocsáss meg! Érted teszem! Meg akarlak óvni saját magamtól!” – elgyötört gondolata képes lett volna könnyet csalni a szemembe, ha ez lehetséges lett volna.

     Ilyen hát a szerelem. Könnyebben megöl, mint bármi más. Jobban fáj, mint egy hasba szúrás. Könyörtelenebb a három napos átváltozásnál. Mégis, ennél az érzésnél nincs jobb. Azzal fáj, tudod, hogy érzed.

     Valamiért Bella arca jelent meg előttem. Érthetetlen… Megráztam a fejem, evvel elűzve a legszebb gondolatomat.

     Eközben Garett Alicehez lépett, először azt hittem megcsókolja, de nem. Végig simított az arcán, amitől kirázta a hideg. Alice csak forróságot érezett és mérhetetlen szerelmet. Garett ajka Alice homlokára tapadt.

     - Ha bármikor szükséged lenne rám, tudod, hol találsz! – suttogta Alice bőréhez simítva ajkát. Mindketten élvezték a meghitt pillanatot. – La Push, már a te otthonod is, Szerelmem.

     „Ne menj el!” – gondolta Alice. Felmérte a helyzetet és észrevette, hogy Garett búcsúzik tőle.

     Garett ellépett tőle, majd bevetette magát az erdőbe. Nem sokkal később egy kétségbeesett farkas zokogása töltötte be az éjszakát.

     Ismét Samékre kezdtem koncentrálni. Megbeszélték, hogy Carlise holnap reggel elmegy, La Pushba, farkasi engedéllyel. A zaklatott húgommal engem bíztak meg.

     Valahol, egy folyó mellett találtam rá, összekuporodva, Garett nevét suttogva. Párszor Jasper neve is elhangzott, de nem annyiszor, mint a farkas fiúé. A karjaim közt vittem haza, majd egész éjszaka vele maradtam. Életemben először, könyörögtem az istenhez, hogy segítsen rajta. Nem hallgatott meg. Alice egészen reggelig meg se szólalt, még Garett nevét se suttogta tovább.

|Másnap reggel|

     - Carlise, vidd magaddal! – kértem nevelő apám, aki haza jövetelünk óta, nyugtalanul ült a dolgozó szobájában.

     - Erre már én is gondoltam – sóhajtotta halkan. – Samnek igaza volt. A dolog kölcsönös. Alice se képes tovább Garett nélkül élni.

     - Nem is gondoltam volna, hogy a farkasok…

     - Képesek első látásra szerelembe esni? Bevésődni valaki iránt? – kérdezte halkan. Némán bólintotta, majd vártam a magyarázatot. – Eddig azt hittem, a fajfenntartás a lényeg. De Alice képtelen teherbe esni, legalábbis, én így tudom.

     - Ez csak egy feltételezés – mormogtam köze. – Jacob és Sam gondolatai elárultak, majdnem mindent. Meglepődtek, igen. De a fajfenntartás, csupán a La Pushi vének feltételezése volt. Nem tudják Ők sem pontosan, miért létezik közöttük a bevésődés.

     Carlise felsóhajtott.

     - Meglehet, hogy ma reggel, végre mindent megtudhatok a bevésődésről – mondta Carlise. A hangja sem volt már nyugodt.

     - Megyek, szólók Alicenek, hogy kapja össze magát! – válaszoltam végül, pár perc hallgatás után. Elsuhantam Alice szobájához.

     Úgy ült az ágya sarkába, ahogy nem rég hagytam. Szemei szomorúságot sugalltak, a kezei remegtek, az arca fájdalmában, teljesen eltorzult. Leültem mellé – oda, ahol egész éjjel ültem.

     - Nem megyek sehova – nyögte halkan.

     - De jobban leszel egyből – biztatóan megszorítottam a kezét. Halványan rá mosolyogtam, de semmit sem használt. Hol van az én élet vidám, mindig mosolygós húgom?

     - Garett viszont nem, Jasper sem!

     - Honnan veszed, hogy Garett nem lenne jobban, ha újra láthatna? – kérdeztem értetlenül. Jasperről tudtam, hogy neki tényleg nem esne jól.

     - Remény ébredne benne, olyan remény, ami már akkor meghalt, amikor egymás szemébe néztünk! – sóhajtotta alig halhatóan.

     - Van valami, amit tudnod kell! – Elmeséltem neki, amit Sam tegnap mondott, hogy talán a harmadik hetet meg se élné Garett. – Ha azt, akarod, hogy mindenkinek jó legyen, enged, hogy Garett minden nap lásson, legyetek barátok, Jasper, pedig maradjon, az, aki mindig is volt, a férjed. Garettnek annyi is elég volna, hogy lásson téged, hogy tudja, minden rendben veled.

     - Közben pedig minden nap haljak meg? – kérdezte élesen. – Garett legyen a közelemben, de úgy, hogy nem érinthetem, nem szerethetem?

     - Néha el kell nyomnunk az önző énünket, hogy akiket szeretünk, boldogok lehessenek – válaszoltam egyszerűen. Alice döbbenten hallgatott, majd átgondolta az egészet. Jobbnak láttam egyedül hagyni. – Megyek, gondolt át jól!

     - Hova mész? – kérdezte értetlenül.

     - Hát iskolába. – Hogy újra láthassam Bellát.

     Alice szemében olyan fény villant, amitől kíváncsi lettem. Mintha tudná, miért akarok iskolába menni, annak ellenére, mi zajlik, éppen a családunkban. A gondolatai most először nem Garetten jártak. Az orosz himnuszt mondogatta magában.

     - Erről tárgyalnunk kell, ha haza jöttem!

     - Mégis miről? – kérdezte értetlenül.

     - Arról, amire nem akarsz gondolni a közelemben, és közöm van hozzá! – morogtam. Nem várva meg a választ, ki suhantam a szobából.

     Alice, mit forgatsz a fejedben? – tanakodtam.

     Berohantam a szobámba és gyorsan összekészültem. Mire teljesen feleszméltem, már úton voltam az iskolába, kedvenc autómban. A fekete Aston Martinban.

     Kicsit szégyelltem magam, amiért ilyen körülmények mellett is képes vagyok iskolába menni, egyetlen halandó lány miatt. De ha csak Ő rá tudok gondolni. Tegnap éjszaka is, csak úgy megjelent a gondolataim között. Nem is értem, miért. Éppen a szerelem járt a fejemben, amikor megjelent az Ő arca.

     De Ő Jacob Bellája volt. Mekkora egy mázlista, ez a bolhás. Várjunk csak… Bevésődés. Talán Bella, Jacob bevésődése? Nem, az kizárt dolog. Tegnap Jacob gondolatai nem saját tapasztalatok voltak. Az érzést is Sam gondolataiból írta le.

     Ez sok kérdés… Vajon mikor kapok mindezekre igazi választ? Persze, ezekre, ha úgy vesszük, csak Jacob tudna válaszolni. A saját feltételezéseim, egyszerű ténymegállapítások, de én is szoktam tévedni. Remélem ez esetekben nem tévedtem.

     Beparkoltam a tegnapi helyemre, majd azonnal kipattantam az autómból. A parkoló még szinte üres volt. Pontosan így terveztem. Le akartam szólítani Bellát, de ahhoz sokkal hamarabb ide kellett érnem.

     A diákok szép sorjában érkeztek, szinte már tele volt a parkoló, amikor Bella megérkezett, avval az autóval, amiben tegnap még Jacob Blacket láttam. De Jacob most nem volt vele, egyedül volt. Ő vezette a piros járgányt.

     Boldog mosoly terült el a számon, amikor kiszállva az autóból rám pillantott, igéző csokoládé barna szemeivel. A belsőm megtelt forrósággal, amikor elindult felém. Szinte már elfelejtettem, milyen hatással van rám a vére. Nagyot nyelve próbáltam nem elijeszteni magamtól.

     Visszafogottan öltözködött. Egy egyszerű barna kabát, alatta egy kék felső volt rajta, meg egy nadrág. A felső ment a bőr színéhez. Nagyon szép volt az összhatás.

     - Szia, Bella! – köszöntöttem egy levegő vétellel.

     - Szia! – köszön vissza elpirulva. Olyan szép volt, amikor a vér az arcába szökött. A két rózsaszín folttal az arcán, olyan volt, mint egy porcelán baba.

     - Figyelmeztetnélek! – kezdtem óvatosságra inteni. – Ha jót akarsz magadnak, nem kellene velem barátkoznod. – A szemei döbbenten elkerekedtek, majd gondolataiba merülve ráncolni kezdte a homlokát. Olyan bosszantó volt, hogy nem hallottam a gondolatait. Vajon mi jár a fejében? – Min gondolkozol?

     - Azon, hogy ésszerű-e veled barátkoznom – felelte halkan.

     - Nem ésszerű, de szeretném – vallottam be neki, kissé vonakodva. Elmosolyodott, ez pedig nekem is mosolyt csalt az arcomra.

     - Akkor ezzel már ketten vagyunk! – Vidámnak tűnt. Boldognak. És ebben örömömet leltem. Vidámságot okoztam a legédesebb embernek. Jelenleg nem a vére miatt fejeztem ki, így magam.

     „Már megint egymás társaságát élvezik.” – jött a bosszantó gondolat Simontól, aki totál beleszeretett Bellába.

     - Milyen órával kezdesz? – kérdezte, miután megindultunk, egymás mellett, egy leheletnyi távolsággal egymástól.

     - Angollal – feleltem féloldalasan rá mosolyogva. A szíve hevesebben kezdett verni. Vajon a mosolyomtól?

     - Ezek szerint nem csak a Biológia, az, ami a közös óráink közé tartozik – nevette zavartan, kellemes hangján.

     Boldogság járta át a testem minden ponton.

     Meg se lepődtem, amikor Bella angol órán, maga mellé terelt. Jó volt a vele való társalgás, csak sajnos az angol tanár Mr. Gips kissé nehezebben tűrte, ha az órán beszélgetnek.

     Végső megoldás a levelezés maradt. Persze, én most leveleztem életemben először, ugyanis eddig nem volt kivel. Most viszont itt volt Bella, nekem nem is kellett több.

     Az órának elég hamar vége lett, azután elváltak utjaink. Ő testnevelésre ment, én pedig Spanyolra. Jó is volt. A tanár csak engem kérdezett, ki akart ismerni milyen vagyok a nyelvből. Eléggé jól sikerült a bemutatkozás, de ez természetes volt. Van néhány diplomám Spanyol nyelvből és sok egyéb másból is.

     Ebédnél Bella az én asztalomhoz ült. Ez sok diáknak szemet szúrt. Többen felemlegették gondolatban, Jacobot, Bella barátját. Sok vélemény szólt arról, hogy jobb party vagyok és, hogy Bella éppen új barátot keres magának. Claire váltig állította saját magának, hogy nekem Ő tetszik és, hogy róla beszélünk Bellával. Azt hiszi, Bella tanácsokat ad.

     Egy ilyen ízetlen gondolaton, még el is nevettem magam.

     - Remélem, jól szórakozol – húzta el a száját Bella, mert éppen akkor nevettem, amikor azt mesélte, negyedikbe háromból állt bukásra.

     - Nem rajtad nevetek, ne haragudj, ha félre értetted! – nevettem még mindig.

     - Pontosan mi ilyen szórakoztató? – kérdezte Bella kíváncsian.

     - A többiek, ahogy ránk néznek! Teljesen félre értenek! Ebben a században, már az is szexuális kapcsolatot jelent, ha egy fiú és egy lány beszélgetnek? – Bella elpirult. Megértette, min nevetek.

     - Úgy látszik – válaszolta kicsit később.

     Már alig vártam a Biológiát. Tudtam, mi lesz a mai feladatunk. Kiolvastam a tanár gondolatából, amikor ebédeltünk. Házi dolgozatot kell írnunk, mindenki a padtársával. Mivel én Bella padtársa vagyok, nem nehéz kitalálni, miért várom annyira, hogy az órán üljünk.

      - Melyik a kedvenc színed? – kérdeztem olyan hangon, mintha a válasz a világ legfontosabb dolga lenne.

     - Az is mindig változó – sóhajtotta. – Jelenleg a karamell barna.

     - Jelenleg, miért pont az? – kérdeztem újra. Elpirult és lehajtotta a fejét.

     - Talán majd egyszer elmondom – válaszolta fülig vörösödve.

     Ez nagyon bosszantott, per-pillanat ez a dolog érdekelt a legjobban, de választ nem kaptam. Vajon mikor szándékozik elmondani? Egy örökké valóság múlva?

     Mielőtt tovább kérdezősködhettem volna, a tanár belépet a terembe. Simon ismételten a nyomában volt. Úgy vigyorgott mint a tejbe tök. Elég zavaró egy jelenség volt, már csak azért is, mert állandóan Bellát bámulta.

     A tanár bevezetett minket a házi dolgozatba, amin csak mosolyogni tudtam. Tökéletes! Bella közelében lehetek iskolán kívül is, ez pedig új érzéseket ébresztett bennem.

     Bella zavartan rám nézett, majd piros ajkaiba harapott. Ismételten tanácstalan voltam. Mi járhat abban a szép fejében?

     - Min gondolkozol? - A mai napon nem először kérdezem tőle, nem is hiszem, hogy utoljára.

     - Azon, hogy esetleg átjöhetnél este, hogy megcsináljuk a dolgozatot - nyögte ki nagy nehezen. Hatalmas kő esett le a szívemről. Meg se fordult a fejében, hogy lemondja. - Van számítógépem, bár kicsit őskori, de még jó arra, hogy megcsináljuk a feladatot.

     - Benne vagyok, ha nem zavarom Mr. Swan rendőrfőnököt! - mosolyogtam rá féloldalasan.

     - Dehogy, Charlie csak este ér haza!

     Megint elszégyelltem magam. Én jól érzem magam, a családom pedig nehéz időszakon megy keresztül. De ha egyszer ilyen kellemes Bella jelenléte. Tehetek ellene bármit is?

      „Van köztük valami!” - gondolta mérgesen Simon, az óra vége felé.

      Rá néztem, haragosan csillogó szemem, találkozott az Övével. Ijedten rándult egyet, majd elfordult.  Idegesített a jelenléte, minden idegesített, ami vele volt kapcsolatos. A gondolatai egyszerűen kiborítottak.

      Felsóhajtottam, amikor kicsöngettek. Nyugodt szívvel sétáltam, Bellával az oldalamon, a parkolóba. Ez a nap, igen hamar elment. Hát persze. Ez van, ha jól érzi magát valaki.

     - Akkor megyek én elől, te pedig kövess - mosolygott rám, majd bepattant a kocsijába. Féloldalasan el mosolyodtam, majd bólintottam.

     Követtem az utasításait, lassan mentem mögötte. Gyorsabb tempóhoz voltam szokva, de úgy gondoltam, ennyit megtehetek Belláért. Talán csak attól tartottam, hogy kettesben leszek vele egy kis, zárt szobában. Így is nehezen vagyok képes elviselni a vérének illatát. A mai esti programomba bele fogok pusztulni. De úgy voltam vele, inkább én legyek az, aki bele pusztul, minthogy Őt keljen falfehér arccal, holtan látnom.

     Már akkor tudtam, hogy probléma lesz, amikor bekanyarodtunk az utcájukba. Nem csak Jacob farkas bűzét éreztem, de a gondolatai is hallótávolságon belül érkeztek. Az arcom élettelen maszká vált. Nem számítottam rá, hogy itt lesz a bolha zsák.

     Bellával egyszerre szálltunk ki a kocsiból. Jacob pedig ekkor rontott ki a házból, hideg fénnyel a szemében, dühös kifejezéssel az arcán. Szorosan Bella mellé álltam, hogy oda súghassam neki:

     - Bonyodalmak!

Íme, ez volt Edward szemszöge! Remélem mindenkinek tetszett.

Azért töröltem ki a harmadik fejezet részletének a bejegyzését, mert szerintem észrevettétek, hogy pont azt a rész töröltem a fejezet átnézésekor. Azért mert kicsit itt-ott átírtam.

Hosszú lett a fejezet, hosszabb mint az előző.

Természetesen az a lényeg, hogy Edward szemszöge legyen, nem?

Öröm hír. A következő fejezetben is lesz Edward szemszög, Bellájé mellett.

Még nem tudom pontosan, hogy mikor, de majd jelzem!

A bejegyzést írta, Blair Light.

Magyarázat, közvélemény kutatás...

Sziasztok!

A kommentekre szeretnék válaszolni első sorban. És lenne it egy-két dolog, ami főleg tőletek függ, ezért közvéleményt kutatok!

Első sorban a kérdéseitekre adnék választ!

~Hogyan lehetséges, hogy Garett bevésődött Alicenek, nem a fajfenntartás a lényeg?

 Ez csak egy feltételezés. Lehetséges van köze ehhez is, de ha az igaz szerelemről van szó, teljesen mindegy, hogy lehet-e gyermeke a két félnek. A vámpírok képtelenek a szülésre, csak a megtermékenyítésre. Vagyis Alice nem eshet teherbe, hiába vésődött be neki Garett. Ettől függetlenül, bármit megtennének egymásért. A fajfenntartás pedig csak egy egyszerű feltételezés.

~Bella vagyon kit választ?

Egyértelmű, hogy Edwardot. Jacob csak egy egyszerű csavar a történetbe, hogy élvezhetőbb legyen a történet. Arra még senki nem gondolt, mi lett volna, ha Bella és Jacob előbb ismerik meg egymást, minthogy Edward a képbe lépjen? Bella szerelmes volt Jacobba, a Napfogyatkozásban derült ki. De mivel ott volt Edward - élete szerelme, természetesen mellette döntött. Csakhogy most nem volt Edward jelent. Bella pedig szerelmes Jacobba, szóval vele van. De Edward megjelenése, teljesen kifordít mindent. Tulajdonképpen ez egy Edward/Bella story, egyértelmű, hogy a végén együtt lesznek. Hosszú az út, de végül úgy is együtt lesznek!

~Honnan jött az újabb szerelmi háromszög?

Már rég eldöntöttem, hogy Alicet és Jaspert szétrobbantom, ezért pedig ne haragudjatok. Először úgy gondoltam, Riley Swan lesz a hős szerelmes, Bella bátyja. Végül létrehoztam Garett karakterét. A csavar tökéletesen bele illett a képbe. Így végül a bevésődéssel szórakoztam, az eredményt már olvashattátok.

~Lesz még szerelmi háromszög?

Nem! :) Csak egyszerű párok jönnek létre a storyban. Két szerelmi háromszög lesz. Edward/Bella/Jacob és Garett/Alice/Jasper.

Ha bármi további kérdésetek lenne, írjatok, mert válaszolok! Természetesen olyan kérdésre nem, amivel elárulom a kulisszatitkokat! :D

Jöjjön a közvélemény kutatás!

~Csináltam két fejlécet, és érdekelne, nektek melyik tetszik jobban. Mert az kerül ki. Nemsokára kint lesz látható a szavazás!

 1.számú fejléc

 2.számú fejléc

~Valamikor a jövőben lesz egy külön álló fejezet Garett és Alice számára! Nektek elkel döntenetek ki szemszögéből írjam meg. Erre is szeretnék választ!

Második - Bonyodalmak

Jacob Black

     AMIKOR MEGLÁTTAM, hogy az a vérszívó, Bellával az oldalán lép ki az iskolából, olyan haragra gerjedtem, mint még soha. Hiába kértem Bellát, hogy kerülje az új diákokat!  Hogy magyarázhatnám meg neki, hogy Cullenék veszélyesek? Az életével játszik!

     Neki feszültem a motoromnak, amit még Bella társaságában szereltem annak idején. Körbe fontam a karom a mellkasomnál, vártam, hogy Bella felfigyeljen rám. Amikor ez megtörtént, mindketten megálltak, Bella pedig elsuttogta a nevem.

     A vérszívóra néztem, aki jelen pillanatban inkább hasonlított egy szoborra, mint emberre. Talán most döbbent volna rá, hogy közöm van Bellához? Hát persze, hiszen reggel, még arra se méltatta, hogy megnézze, ki ül mellettem, csak engem nézett a fekete vad szemeivel.

     Elindultam feléjük, gyilkos vággyal a szívemben, de le nem vettem volna a szemem a vámpírról. Féltem, neki elég egy pillanat és Bella halott.

     - Bella, megtennéd, hogy a motorhoz mész? – kérdeztem, lenem véve a szemem a vérszívóról.

     - Nem szükséges, mond gondolatban, azt is hallom, hidd el! – Épphogy meghallottam, a hangját. Először értetlenül próbáltam megfejteni, amit mond, majd mérgesen kapcsoltam. Ezek szerint eddig mindent hallott, ami a fejemben van? Bólintott, én pedig mérgesen a számba haraptam.

     - Miért? – kérdezte Bella. Talán jobb lesz, ha tényleg gondolatban mondom el a szándékaimat.

     „A szerződés áttárgyalásának esetében, legyetek ma a határvonalnál, pontosan éjfélkor! Mivel te agy túrkász vagy, farkas alakunkban jelenünk meg, te leszel a fordító! A barátnőmtől, pedig tartsátok magatok távol! Remélem érthető voltam, ha nem, akár el is takarodhattok!” – gondoltam felé mérgesen a mondatokat. Megint csak bólintást kaptam.

     - Nem fontos, menjük, Kicsim – sóhajtottam Bella felé nézve. Megnyugodva fogtam meg a derekánál, majd rántottam magamhoz egy csókra. Éhesen merültem volna el, de Bella lágyan eltolt magától. Ezt nem értettem, de nem is vettem fel. Próbáltam nem erre gondolni, nehogy a vámpírka meghallja.

     De, ahogy rá néztem, láttam, hogy másra koncentrál. Fel se tűnt neki.

     - Rendben, szia, Edward! – nézett rá Bella. Szóval Edward. Eléggé fos név, de hát, Ő tudja. A vérszívó intett Bellának, majd én és Bella kézen fogva siettünk a motorom felé.

     Mosolyogva vettem tudomásul, hogy kezeit körbe fonja a derekamon, a fejét pedig a hátamnak támasztja. Hihetetlenül szerelmes vagyok Bellába, ezért is bánom, hogy nem történt meg közöttünk a bevésődés.

     Ez, nálunk, farkasoknál, egy elég fontos dolog. A bevésődés egy személyről szól, egy olyan lányról – Leah esetében, fiúról – akiért, mi farkasok élünk. Aki a mindenünk, az egyetlen személy, akit ha egyszer már megláttunk, sosem vagyunk képesek elereszteni. A barátja, a testvére, a védelmezője, vagy akár a szerelme leszünk. Attól függ, neki, hogyan van ránk szüksége. Bármit megtennél érte, bármivé válnál, csakhogy örömet okoz neki. Semmi más nem számit csak Ő. A gravitáció közepe, lesz a szívünkben, az életünkben.

     Mindezt, én még nem élhettem át. Legnagyobb sajnálatomra. De mivel bele látok Sam fejébe – mindenki máséba is a falkából – így tudhatom, milyen a bevésődés. Vele ugyanis ez már megtörtént. Jareddel éppen a minap, egy Kim nevű lányba vésődött, aki az iskola és a padtársa is volt egyben.

     De ez a bevésődés, elég ritka dolog. Akkor történik meg, amikor, kevés a farkas gént hordozó indián a törzsünkben. A párosuláshoz, pedig egy lány kell, aki képes is rá, hogy teherbe essen. De ez csak az öregek feltételezése. Szerintem, semmi értelme.

     Mellesleg a falka jelenleg kilenc tagból áll. Sam, Embry, Quil, Jared, Paul, Garett, Seth, Leah és végül én zárom a sort. Egy hónapos alfaságom után, ma elhatároztam, hogy visszaadom a staféta botot a legidősebb tagnak, Sam Uleynek. Rádöbbentem, mióta alfa vagyok, teljesen eltávolodtam Bellától. Nekem viszont Ő a mindenem.

     - Meg is érkeztünk – mormogtam hátra Bellának, közben bekanyarodtam a Swan ház behajtójára, Bella piros kocsija mögé.

     - Köszönöm!- mosolygott rám boldogan, mikor hátranéztem, hogy megnézzem, jól van-e. Bella nem bírta a száguldást, és hát, elég gyorsan jöttem. – Akkor maradsz?

     - Most nem! Van, néhány elintézni valóm La Pushban – válaszoltam azonnal. Hála a Culleneknek, ma sok dolgom lesz. – De ígérem, egy óra múlva a bejárati ajtótok előtt fogok állni!

     - A szavadon foglak! – vigyorodott el imádni valóan. Hátrahajoltam és szájon csókoltam. Most nem ellenkezett. Kezeit a nyakam köré csavarta és még jobban húzott magához. Talán most érkezett el az idő, hogy belevigyem a nyelves dolgot. Meg is tettem.

     Halk nyögés hagyta el a száját, majd élvezettel szállt be a nyelv párbajba. Imádtam Bellát csókolni. Olyan természetes, olyan emberi. Miatta éreztem magam, még egy kicsit embernek. Farkasságom ellenére.

     - Sietek vissza, Kicsim! – vigyorogtam rá, majd még egy szájra puszi és engedtem, hogy leszálljon a motorlom. – Üdvözlöm Charliet és Renéet!

     - Rendben! – Úgy intett, ahogy nemrég, neki a vámpír srác. – Szia, Jake!

     Beindítottam a motort és már mentem is. Vissza La Pushba, hogy átadhassam az üzenetet a Falkának. Edward Cullen beleegyezett a feltételeinkbe, persze Ő azt nem tudja, hogy úgy volt elsőre, hogy én ember alakban leszek, csakhogy értsenek minket. De mivel bele lát mások gondolatába, erre semmi szükség.

     Haza érve, ledobtam a motorom, majd az erdő mélyébe futva átalakultam farkassá. Forróság ölelte körbe a testem, megremegtem és már négy lábon álló vöröses barna farkas voltam.  Garetten, Leahn és Paulon kívül, nem érzékeltem, hogy bárki farkas alakban lenne.

     Felmagasodtam, hogy mélyről felordítva, mindenki meghallja: Csapat gyűlést tartok.

     Csakhamar érzékelni kezdtem mindenkit.

     „Sam, beszélnem kell veled! Ha lehet, emberi alakban! Találkozzunk a nagy tölgynél. A többiek, menjenek addig a Tisztásra! Ott találkozunk!” – küldtem az Alfai – lehetőleg utolsó – parancsom.

     Még farkas alakban elfutottam a nagy tölgyhöz. Gyorsabb voltam, mint Sam, mindenkinél gyorsabb voltam.

     „Kivéve nálam!” – zavart meg Leah bosszankodó hangja. Morogva elküldtem a francba, majd emberré alakultam. Ugyanis megérkeztem.

     Rá két percre, Sam, emberi alakban jelent meg. Az arca kíváncsiságot tükrözött.

     - Sam, beszélnünk kell! – kezdtem bele. Nem volt zavaró, hogy mindketten meztelenek voltunk. Már hozzá szoktunk, mind a ketten. – Az Alfaságról van szó!

     - Értem, várom, az ezzel való problémádat!

     - Még nem érzem magam felkészülve erre, Sam! Talán az lesz a legjobb, ha egy ideig, még te vagy az Alfa – tértem azonnal a lényegre.

     - Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? – kérdezte élesen. – Ez nem olyan dolog, amit ha egyszer eldobsz, visszakaphatsz.

     - Nem készültem fel rá, hogy egy Falkát vezessek. Arra se készültem fel, ami velem történt. Ha lehetne, nem csak az Alfaságról mondanék le, de az egész farkas dologról! – Egy gyerek vagyok az Istenit! Mégis mit várnak el tőlem? Sam 20 éves, én 16. Van némi különbség. Én még nem nőttem fel ehhez, vagy akármi máshoz.

     - Rendben! Én Sam Uley, elfogadom, hogy a Falka új Alfája legyek.

     - Lenne egy hatalmas kérésem – kezdtem bele, immáron egyszerű falkatagként. – Szeretném, ha Bella tudhatna rólam, rólunk. Rossz érzés, hogy nem mondhatom el annak a személynek, hogy ki vagyok, aki az életemet jelenti.

     - A vének visszautasították a kérést.

     - Tudom, de…

     - Meglátom, mit tehetek, talán ÉN tudok rájuk hatni. – Jól halottam, hogy az „én” szót, kiemelte? Nem számít. Csak sikerüljön neki. – De Jake, te is nagyon jól tudod, hogy jobb, ha nem tud semmiről, veszélyben lenne. Emily és Kim is veszélyben vannak, de Ők bevésődések, és a falu lakói, könnyebben meg tudjuk védeni Őket. Bella védtelen. Ne haragudj, de ezennel meg kell, hogy tiltsam, hogy bármit elmondj neki, addig, amíg nem beszélek a vénekkel!

     Ez Alfa parancs volt, erős és könyörtelen. Teljesen lehúzott.

     - Eddig sem tettem! – morogtam rá.

     - Tudom! – nézett rám bocsánat kérően. – Menjünk el a Tisztásra, és közöljük a Falkával, ami itt történt és, amit megbeszéltél a Cullen fiúval.

     Bólintottam. Sammel egyszerre ugrottunk és földet érésnél, már négy lábon voltunk. Gyorsabb voltam, mégsem haladtam meg, egymás mellett futottunk a tisztás felé. Ahol már vártak.

     „Mit műveltél Jacob?” – az öcsém Garett hangja, teljesen a szívemig hatolt. Tisztában voltam vele, hogy Ő a második a rangsorban, legalábbis, vérileg, de nem éreztem, hogy Ő felkészült-e arra, hogy Alfa legyen. Sam idősebb volt, érettebb. Nem akaszthattam a 15 éves öcsémre, ekkora súlyt.

     „Azt, ami helyes volt! Bocsáss meg!” – válaszoltam gondolatban. Garett dühe nagyobb volt, mint hittem. Magában már visszafelé számolt, nehogy kitörjön. „Pont ezért nem lettél Alfa, tanuld meg visszafogni a dühöd, öcsém!”

     „Gyenge!” – lökte felém a gondolatot Paul, magában viháncolva. Épp ekkor értünk a tisztásra.

     „Elég legyen!” – Az Alfa első parancsa. Érezte, hogy Paul felhergelt. „Igen, Alfa lettem, Jacob így határozott. De nem kértem hozzá kommentet. Beszéljünk a Cullenekről!”

     Megmutattam gondolatban mindent, ami fontos lehet. Az éjfélre megbeszélt találkát. Edward Cullent, aki közöttünk, meg kapta az agy túrkász, vérszívói nevet.

     „A szerződés, onnantól él, hogy Én és a Cullenek vezetője kezet fogunk!” – mondta Sam.

     „Vagyis ember alakban akarsz eléjük sétálni?” – kérdeztem.

     „Ez örültség” – kezdte Seth, de Sam leintette.

     „Jacob, Paul és Jared végig mögöttem lesznek, farkas alakban! Ha valami nem stimmel, támadtok. De szerintem, nem lesz gond!” – határozott Sam.

      Egységesen bólintottunk rá.

      Felnéztem az égre. Mérgesen felmordultam. Elég későre járt. Pedig Bellának, azt ígértem, egy órán belül elintézek mindent. Szerintem a Falka, még egy ideig feltart, így még el sem tudok indulni.

     „Jacob, Garett!” – Egyszerre néztünk fel, öcsémmel, Samre. „Ma ti lesztek őrjáraton! Paulnak és Jarednek velem kell tartaniuk. A többiek pedig haza mennek! Fél 12kor találkozunk itt találkozunk! Nyomás!”

     Ez hihetetlen, így ma már át sem tudok menni Bellához. Haragudni fog rám. Azt gondolta, ha nem leszek Alfa, több időnk lesz egymásra, de ez nem jött össze. Csak több dolog szakadt a nyakamba.

     „Meg is érdemled!” – morogta felém Garett. Rá néztem, a sötétvörös színű farkasra mellettem, aki az öcsém volt, majd rá mordultam.

     „Fejezd be!”

     „Igenis bátyus!” – sóhajtotta a gondolatot.

     Abba maradt a beszélgetés. Elmentünk járőrözni, ami két órát vett el az életemből. Már sötét volt, amikor Leah, Embry és Quil átvette az őrséget.

     Farkas alakban indultam el, Belláék háza felé. Garett hazament Billyhez, hogy bekapjon valami kaját, mielőtt fél 12 lesz. Nekem ki kellett találnom valami nyomos, okot arra, miért késtem négy órát. A meccsnek is vége. Talán nincs is értelme mennem, fél órám lehet csak vele. De menni akartam. Látni akartam Őt.

     A fék árnyékában álltam meg, majd emberré alakultam. A lábszáramhoz csatolt fekete nadrágot, azonnal magamra húztam és már futottam is Bella ablaka alá.

     Megfogtam egy követ és az ablakra célozva eldobtam. Ezt megismételtem még kétszer, aztán Bella szobájában fény villant. Álmos arccal nézett ki az ablakon és, mikor meglátott, dühösen elhúzta a száját. Kinyitotta az ablakot és mielőtt bármit mondott, elrugaszkodtam, a földtől és a fa segítségével felmásztam egyenesen az ablakig. Bella mellett értem földet.

     Tekintete először csodálkozva mért végig, majd megakadt meztelen kidolgozott felsőtestemen, aztán haragosan a szemembe nézett.

     - Egy óráról volt szó! – Fonta körbe a karját a melle alatt. – Nem pedig arról, hogy beállítasz az éjszaka közepén, félmeztelenül, amikor kint, jéghideg van. Te teljesen megörültél, agyadra ment Sam Uley társasága.

     - Sajnálom, ami történt, de ezért nem Sam a hibás. Ő csak segíteni akar. – Álltam azonnal az új Alfa védelmére. „Ha valakit hibáztatni akarsz, ott vannak Cullenék!” – gondoltam bosszúsan.

     - Szóval már véded is Őt! – morogta Bella. – Egy évvel ezelőtt, még megvetetted Őt az akkori „banda tagokkal” együtt, Jaredet és Pault. Mi változott az óta? Felszedtél pár izomréteget? Megnőttél? Levágattad a hajad? Férfiasodtál? Mi történt, hogy úgy érzed, közéjük tartozol? Kérlek szépen, világosíts fel, hogy megérhessem!

     - Változtam, Ők is változtak, de az irántad érzet szerelmem nem! – vallottam be, azzal az egyszerű megvilágítással, amivel nem mondok el, semmi olyat, amit nem lehet. – Sajnálom Bella, ha bármit tudnék tenni, amivel megbocsátasz, szólj, mert én mindent elkövetek.

     - Válassz, én, vagy Ők? – Bella szemébe könnyek gyűltek az idegességtől.

     - Ez nem olyan dolog, amit csak úgy el lehetne hagyni, Bella! Megtenném, téged választanálak, de nincs rá mód.

     - Mi történik veled, Jacob? – kérdezte elcsukló hangon.

     - Olyan dolog, amit nem mondhatok még el. De meg kell bennem bíznod! Muszáj lesz. – Megfogtam a derekánál fogva és a mellkasomra húztam.

     - Bízom benned, de nekem ez nekem már sok!

     - Tudom, de nemsokára minden rendben lesz – ígértem mélyen a csokoládé szemekbe nézve. – Most mennem kell!

     Felsóhajtott, de azért bólintott.

     - Reggel nem tudok jönni, de holnap átugrom, ez már biztos – ígértem újra. Biztos voltam benne, hogy tudom teljesíteni. Reggel őrjáraton leszek, de a délutánom, egészen estéjig, szabad.

     - Siess haza, és ha lehet, ne fázz meg! – kérte Bella.

     - Én? Soha – vigyorogtam rá élénkebben. – Szeretlek! Szia!

     - Szia, Jake! – sóhajtotta, majd megdermedve figyelte, hogyan ugrok ki az ablakából. Mesterien értem földet. – Jacob! Megörültél?

    - Még nem! – nevettem fel, majd futásnak eredtem. Hamarosan elnyelt a sötét erdő. Visszakapcsoltam a nadrágot, majd következett az átváltozás. Forróság, remegés. A megszokott sorrendben.

     Pontosan értem a tisztáshoz, a Falkával szinte egyszerre értünk oda. Garett és Seth késett, Ők ketten voltak a két fiatal. Bár szerintem, bizonyos korlátokon belül, Garett intelligensebb volt, de a makacssága és a dühe, folyton veszélybe sodorta.

     „Indulás, a Cullen család már a határnál vár minket! Essünk túl rajta, minél előbb!” – Adta ki a parancsot Sam. Mindenki egyszerre indult meg, és, ahogy már Sam említette, a Cullen család tényleg előbb kiért, mint mi. A család hét tagból állt, legalábbis hét vámpír volt jelen.

     Egy hatalmas vámpír állt leghátul, arra várva, mikor kell támadni. Közvetlenül előtte egy szőke vámpír volt, kifejezéstelen arccal nézte a Falkát. Mintha tanulmányozna. Mellette egy manó kinézetű lány állt, furcsa szemekkel szemlélve minket. Előtte állt Edward Cullen, és egy szőke csajszi, aki undorodva nézett, egyenesen a szemembe. A lány mellett egy barátságos arcú, vörös hajú nő állt. Legelöl egy szőke hajó vámpír állt. Ő volt Dr. Carlise Cullen, a Forksi korházban, már láttam egyszer-kétszer. Tuti Ő volt a családfő.

     Megfagyott a levegő egy pillanatra.

     „Sam, ez lehetséges?” – kérdeztem gondolatban, már elég haloványan. Tekintetem a testvéremre tévedt, aki elkábult pofával nézte az egyik Cullen lányt.

     Válasz nem érkezett. Mindenki megfagyott. Még a Cullen család is.

     „Olyan… mint a gravitáció. Már nem a föld vonzása tart ezen a földön. Hanem Ő.” – akadozva hallottam meg Garett gondolatát, miközben egyre közelebb araszol a rövid fekete hajú lányhoz, aki úgy néz ki, mint egy kis manó. Karcsú és gyönge kinézetet kelt másokban.

     „Bevésődés egy vámpírba?” – kérdezte Leah undorodva.

     „Lehetetlen, elképzelhetetlen!” – Sam.

     „Ez új fordulatokat vesz!” – viháncolta Seth.

     „Ez gáz!” – Paul.

     A lányra néztem, aki az öcsémet bámulta, mintha Garett a legérdekesebb ruha lenne az egész világon. A tekintete gyengéd és zavart volt. Az első látásra szerelem megtörtént. Csakhogy ezzel nem számoltunk!

     - Bevésődés történt – nyögte Edward, miután megtalálta a hangját. – Garett Black, bevésődött Alicebe, ez pedig sok új helyzetet szült. Változásokat. Amikre még Ők sem tudják a választ.

     - Lehetetlen – ordította a szőke hajú srác, most már ádáz tűzzel a szemében. – Alice az enyém, senki nem veheti el tőlem! Még te sem, bolha zsák!

     Garett hangosan felugatott.

     Bevetette magát az erdőbe, majd emberként visszatért. A teste idegességében úgy remegett, mint a nyárfalevél.

     „Jacob! Változz emberré és vidd el őt innen! – Sam

     „Értettem!” – mormogtam.

    Nem érdekelve a Cullen család jelenléte, emberré változtam, majd gyorsan magamra vettem a nadrágomat. Az öcsémhez rohantam, aki egy fejjel volt csupán alacsonyabb nálam. A szemei feketék voltak a sötétében, de még így is láttam, hogy vad düh ég bennük.

     - Ő az enyém! Az én lenyomatom! – összeszorított fogakkal mondta. – Velem kell lennie… Meg kell védenem!

     - Nincs veszélyben Garett! – biztosítottam. – Gyere velem!

     - Nem megyek sehova! – morogta, de Sam ugatására, már mozdult is. Makacsul bevágtatott az erdőben, én pedig kénytelen voltam utána rohanni. Aztán észrevettem, hogy elsiklik mellettem valaki és lelásítottam. Vámpírbűz csípte az orom, azonnal tudtam, hogy Alice Cullen surrant el mellettem.

     A bevésődésről szóló feltételezéseink tévesek voltam. Itt az élő példa rá. Garett és Alice egymásnak lettek teremtve és ennek semmi köze, a kevés farkashoz, vagy a terhességhez. Hiszen a vámpírok képtelenek teherbe esni. Legalábbis szerintem. Még nem láttam kis mászkáló zombikat, így nem tudhatom.

    Megálltam. Tíz méterre tőlem, Garett és Alice egymást nézve álltak. Körülbelül egy-két méter volt a közöttük lévő távolság.

     Meghitt pillanatukon én csak fintorogni tudtam. Egy farkas és egy vámpír? Ez amúgy tényleg gusztustalan. De ha az öcsém belévésődött, nem tehetek semmit. Elfogadom, hogy egy vérszívó a szerelme. Bár nem hiszem, hogy ennek lesz folytatása. Garett szenvedni fog. És még csak nem is sejti. Vagy lehet, hogy legbelül érzi.

    - Sosem láttalak – Alice hangja olyan halk volt, hogy alig hallottam meg. – Mégis te vagy az!

     - Ezt meg, hogy érted? – kérdezte az öcsém és haloványan elmosolyodott.

     - A jövőbe látok, mindenkit látok, aki az életembe lép. Téged viszont nem – sóhajtotta.

     - Sajnálom, ha gondot okoztam! – Garett próbált nyugodt maradni, de Ő is észrevette, hogy ez a beszélgetés kezd át menni valami rosszba.

     - Én sajnálom, amiért egy vámpírba szerettél bele!

     - Ez nem csak szerelem, 20%-ban az, de a többi 80%-ban valami sokkal több – nyögte halkan az öcsém.

     Eleget hallottam! Kezdtem hátrálni és visszamentem a többiekhez. A feje tetején állt minden. Már Sam is emberi alakban volt, így kommunikált a vezetővel, Carliseval. Edward és a nagydarab fickó, pedig próbálta visszatartani a szőke srácot, aki idegesen fürkészte az erdőt.

     Ez nem lesz így jó! A bevésődés nem jött jókor.

Végül úgy döntöttem, mégis két fejezetbe bontom Jacob és Edward szemszögét. Ugyanis, Edward szemszöge, már most elég hosszúra sikerült! xD Körülbelül 10 oldalt szánok rá. Bella szemszög, csak a 4. fejezetben lesz így várható.

Sajnálom.

Így csupán Jacob szemszöget olvashattatok, pedig tisztában vagyok vele, hogy Edwardét jobban szeretitek.

Ne izguljatok! Csütörtökön jön a harmadik fejezet, ami elég hosszú lesz, és végig Edward szemszögét élvezhetitek! :P

A bejegyzést írta, Blair Light.